November óta tízezrek nézték meg az ausztrál Man Up kezdeményezés egyik videóját, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy ideje leszámolni a régi tévhitekkel – különösen, ha a férfiakról van szó.

A Man Up kampány akkor jött létre, amikor egy kutatási eredménynek köszönhetően fény derült arra, hogy a 15 és 44 év közötti ausztrál férfiak körében jelenleg az öngyilkosság a vezető halálok. A mozgalom (melynek neve magyarul „Légy férfi!”) célja, hogy minél több emberhez eljutva megváltoztassa a férfiak érzelemkifejezésével kapcsolatos hiedelmeket, lehetővé téve, hogy baj esetén merjenek segítséget kérni – ha szükséges, akár könnyekkel is.

Az öngyilkosság hátterében ugyanis sokszor depresszió, vagy más mentális probléma húzódik meg. A depresszióhoz hasonló állapotok közös jellemzője, hogy gyakran kezeletlenek maradnak, ez pedig súlyos, akár végzetes következményekhez is vezethet.

A megoldást ezekben az esetekben egyedül a megelőzés jelentheti, melynek záloga, hogy az illető időben segítségnyújtásban részesüljön. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha tud, és mer is segítséget kérni.

A Man Up mozgalom, a sokkoló öngyilkossági statisztikákat hangsúlyozva, elsősorban a férfiak helyzetén szeretne javítani.

A társadalom részéről ugyanis erős a nyomás a hagyományos férfi nemi szerep megtartására: az igazi férfi nem sír, nem nyafog, nem panaszkodik, ha kell, összeszorított fogakkal küzd, és csendben tűri a megpróbáltatásokat.

Ezek a beidegződések okozhatják, hogy a férfiak körében sokkal magasabb az öngyilkosság általi halálozások száma, ami az adatok alapján Európa országaiban, köztük Magyarországon is jellemző.

Onnantól kezdve, hogy egy óvodáskorú kisfiút először bátorít a környezete az érzelmei elfojtására (hiszen ő már „nagyfiú”), egészen addig, hogy felnőtt férfiként valaki elszánja magát a végső, kétségbeesett lépésre, rengeteg lehetőség van arra, hogy túllépjünk a régi hiedelmeken, és segítő kezet nyújtsunk, vagy éppen kérjünk. A Man Up kezdeményezés szerint tudatosítanunk kell magunkban, hogy „igazi férfinak” lenni többé nem egyenlő azzal, hogy magukba fojtjuk az érzelmeinket. Sokkal inkább számít, hogy van-e bátorságunk beszélni az érzéseinkről, és segítséget kérni – ez a férfiasság igazi próbája.

A szürke ötven árnyalata igazi megosztó könyv – sokan imádják, sokan utálják, éppen úgy, mint az első részből készített filmet. Valentin nap előtt, február 9-én pedig megérkezik a mozikba a második rész, A sötét ötven árnyalata.

Lehet szeretni, vagy éppen nem szeretni, de tagadhatatlan, hogy a könyv megjelenése után hirtelen fellángolt az érdeklődés a főszereplők szexuális életét meghatározó BDSM - Bondage & discipline (B&D), Domination & submission (D&S), Sadism and masochism (S&M) – iránt. A mozaikszó magyarul a kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus fogalmakat jelöli, és ezeknek a különféle szexuális viselkedésformáknak gyűjtőneve.

Ezeket az átlagoshoz képest szokatlannak számító szexuális játékokat sokan a pszichés funkciók kóros változásának bizonyítékaként látják, és „beteges” dolognak bélyegzik.

Vajon igazuk van?

A kutatási eredmények szerint nincs. Több vizsgálat cáfolja, hogy a BDSM hívei pszichés vagy szexuális problémákkal küzdenének. A kutatók szerint nem többről van szó, mint egyfajta különleges érdeklődésről, szórakoztató kikapcsolódásról.

Egy holland kutatás - amely a BDSM kedvelőinek személyiségét vizsgálta - eredményeiből pedig az is kiderül, hogy az átlagosnál magabiztosabbak, kevésbé szoronganak, és magasabb fokú szubjektív jóllétről számolnak be.

Érdemes tehát "pálcát törni" egy életstílus felett, amely boldogabbá tesz?

A BDSM-ről, és a kapcsolódó kutatásokról bővebben itt olvashatsz.

Az ünnepek elmúltával sokan tanácstalanul szemléljük a mérleg kijelzőjét, azon keseregve, hogyan szedhettünk fel ennyit, ilyen rövid idő alatt.

Karácsonykor szinte természetes, hogy sokkal többet eszünk, mint más napokon. Többféle ételt készítünk, új recepteket próbálunk ki, így a megszokott ízek mellett sok minden más is kóstolásra csábít. Persze a klasszikusok, a töltött káposzta és társai és az egzotikus sültek mellett mindig helyet kell szorítanunk a desszertnek – és ez mindig sikerül is. De vajon miért?

Egy friss kutatási eredmény végre megadja a választ. Az emésztőrendszerünkben termelődő hormon, a ghrelin felelős, ha a rengeteg elfogyasztott étel ellenére mégis elcsábít bennünket egy gusztusos desszert.

Hiába érezzük úgy, hogy egy falat sem férne már belénk, a ghrelin hatására olyan ínycsiklandónak tűnik az előttünk lévő étel, hogy képtelenek vagyunk nemet mondani.

A pszichoaktív szerekhez hasonlóan a ghrelin is az agyunk örömközpontját aktiválja. A szervezetünkben termelődő mennyiség egyénenként eltérő lehet, akár különböző élethelyzetek, betegségek is befolyásolhatják.

Teljes cikk itt.

A futásról sokaknak az iskolai testnevelésórák végtelennek tűnő, monoton körei jutnak eszükbe. Egy új kutatás eredményei azonban megadhatják az utolsó lökést, hogy leküzdjük minden ellenérzésünket, és felkapjuk a futócipőt. Azoknak pedig, akik rendszeresen róják a kilométereket, jó hírünk van!

Egy friss kutatási eredmény szerint a rendszeresen futó emberek kiegyensúlyozottabbak, könnyebben és gyorsabban hoznak döntéseket, jobb a memóriájuk és a koncentráció megtartása sem jelent kihívást számukra.

A University of Arizona egy kutatócsoportja fiatal felnőtteket vizsgált MRI (mágneses rezonanciavizsgálat) segítségével, hogy jobban utánajárhassanak, hogyan hat a futás az egyes agyterületek közötti összeköttetésekre.

Az eredmények szerint a futók agyában erősebbek a funkcionális kapcsolatok az egyes területek között. Ráadásul minél több futásról számoltak be a résztvevők, annál erősebbnek bizonyultak az összeköttetések. Ennek számos pozitív hozadéka lehet akár évekkel később is: a vizsgálatok biztató kilátásokkal kecsegtetnek az agy időskori leépülése elleni harcban is.

Teljes cikk: itt

Az újév első néhány napja az újévi fogadalmak legnagyobb próbatétele. Az utolsó megmaradt szaloncukrokat majszolgatva szentül elhatározzuk, hogy jövőre másként lesz. Ellenállunk az édességnek, lefogyunk, leszokunk a dohányzásról, elkezdünk sportolni… Az ünnepek elmúltával aztán visszazökkenünk a stresszes hétköznapokba, a megszokott rutinba, és sajnos a rossz szokásokba is.

Egy kutatás szerint az újévi fogadalmak 88%-a már január elsején kudarcra van ítélve. Amikor ugyanis megfogadjuk őket, áldozatul esünk az úgynevezett „hamis remény szindrómának”: túl sokat akarunk, túl gyorsan, ezért alábecsüljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a valóra váltásuk igényelne.

Ráadásul az esetek többségében nem vagyunk elég konkrétak, nem azt fogadjuk meg, hogy „idén leadok 5 kilót”, inkább csak annyit írunk fel, „idén lefogyok”. Pedig minél precízebben fogalmazzuk meg újévi fogadalmunkat, annál egyszerűbben követhetjük nyomon a következő évben, hogyan haladunk a megvalósítással.

A változások fenntartása azonban hatalmas akaraterőt igényel. A küzdelem sokszor azért is nehéz, mert az agyunk is a régi, jól bevált rutinok követésére ösztönöz minket. Fontos, hogy ne dobjunk félre mindent az első apró botlásnál, inkább próbáljuk beépíteni az új, egészségesebb szokásokat a napjainkba. Hogy hogyan? Az „akaraterő-izmunk” erősítésével, és még számos apró trükkel...

Teljes cikk: itt